Tejterhelés 3. nap

Sokszor ébredtünk éjjel, ráadásul jó egy órát úgy aludtunk (széken), hogy Mini az ölemben ült, így a reggel nem épp jó kedvünkben talált.

És épphogy kiléptem az ajtón, kezemben egy éhes-álmos babával, hogy elkérjem a kötelező, napindító tápszeradagot (enélkül egyszerűen nem kezdődik el a nap), a nővérke nyájas hangon megkért, hogy mostantól, amennyit lehet, inkább a szobában tartózkodjunk. Először elképedtem. Ez most komoly??? Egy egészséges, unatkozó 22 hónapossal egész nap egy  3X4-es szobában???? Mondtam, az bizony kemény dió lesz, de megpróbáljuk.  Mondhatni, kicsit durcás voltam....

10-re nagyjából túl voltunk az összes játékon, ami eszembe jutott, és kivitelezhető egy kórházi szobában. Babáztunk, rajzoltunk, főzőcskéztünk, autóztunk, mondókáztunk, énekeltünk, báboztunk stb, még a hátamra is vettem, és paciztunk (majdhogynem csak a saját tengelyem körül forogtam, de Cseppem nek tetszett...) A tükörben végigmutogattuk a testrészeit...

De ki akart menni... Én tényleg úgy éreztem, hogy minden tőlem telhetőt elkövettem az ügy érdekében, úgyhogy kimentünk a 16 ml-es adagért, és kint is maradtunk a  folyosón. És ezért a szörnyű és felelőtlen tettemért olyan letolást kaptam... Hogy komolyan azt szeretném, ha összeszedne, elkapna valamit?! és egyszer már megkértek, értsem meg... Mondtam, igen, tudom, de ez itt egy eleven, egészséges 22 hónapos gyerek, a szoba kicsi és uncsi, és már nagyon nyűgös, hisztis volt odabenn, és kezdett elfajulni a helyzet...

"Na de anyuka, az nem rosszabb lenne, ha elkapna valamit?"

"Miért, van vmi fertőző nyavaja most?"

"Nincs semmi, de itt simán összeszedhet vmit"

Hm, az első két napban ez a veszély nem követelt ilyen szigorú szabályokat...No comment. magamban füstölögve vittem a szobába a visítva, vergődve tiltakozó gyereket.

11-re mentünk át a kardiológiára, így addig kisebb harcokkal és nagy trükkökkel elütöttük valahogy a 12nm-en az időt.. (kicsi lyuk még van a szívén, 1 év múlva kontroll, teendő nincs)

Fél 12kor jött a 32 ml tejalapú banános tápszer. Ez a mennyiség már gond nélkül megiható volt pohárból. Eszter még repetát is kért volna... Éhes volt már, ez a mennyiség csak meghozta az étvágyát... Ebédig nyafizott.. Aztán mégis alig evett valamit...

A nap további részében aktívan semmittettünk.... Ezt egyre nehezebben viseljük mindketten. Holnap tuti leviszem délután sétálni, ha piros hó esik, akkor is... (feltéve, hogy továbbra is jól lesz) Ma a doktornőre vártunk, de mire ideért, besötétedett, így a séta elmaradt...

Kevesebbet evett ma, mint szokott, de a hasa így is olyan, mint egy kis hordó. Remélem, ez nem lesz gond.

 És a lényeg: ma sem volt semmi nem kívánatos reakció, néhány apró bőrpírt vett észre csak a  doki (megmondom őszintén, én észre sem vettem volna, ha nem hívja fel rá a figyelmemet), illetve 2 piros kiütést látok a szája mellett, de egyik sem vészes. Szóval, ha a következő 2 székletminta is negatív lesz, szépen lassan be lehet vezetni a tejet az étrendjébe :)

Még mindig egy széken, ill a földön alszom. Nagyon fáradt vagyok, elmúlt 10 óra, de valahogy nincs kedvem lefeküdni. Pontosabban leülni aludni...:( Se leheveredni a kiságy alá... De már csak 2 éjszaka... 2 igen hosszú éjszaka....