Hasmenés, avagy Guszti nem fél Lucifertől...

Eszter babát 2 napja hasmenés gyötri... Az antibiotikum mellékhatása. Konkrétan olyan vízszerű, hogy a pelus beissza. És ezt apát megszégyenítő pukik is kísérik. Szegény gyerek, ha tele a pelenka,  már rutinból megy a fürdőbe, "Kaka! Kaka!" felkiáltással. Ahány kaka, annyiszor fürdik...

Inni nem igazán akar, se teát, se vizet, se limonádét, se pohárból, se cumisüvegből, se csőröspohárból. Így ismét a Nurofenes adagolóval kergettem. Délutánra jobb belátásra tért, akkor már inkább iszik önként a nyuszis üvegéből, kortyonként. De csakis a nyuszis üvegből, és csakis a piros színű teát...  :)

Reggel óta mérséklődött a hasmenés (a smecta megtette a hatását). Délutánra kezdtem megkönnyebbülni. Ugyan enni nem akart, de nem bántam... Furcsa, hogy az én perpetuum mobile kislányom a maratoni hosszúságúnak mondható 2 és fél órás délutáni alvása után még másfelet csak feküdt,  nézte Gusztit, aki nem fél Lucifertől... (Gusztinak hívják Hamupipőke egér barátját). 

Este viszont hányt. És óriási lufiméretűre puffadt a pocija.  Bízom a nyugodt éjszakában, Guszti nem fél Lucifertől, Anya sem parázhat holmi hasmastól... Holnap pedig megyünk Imola doktornénihez...