Meglátogattuk Imola doktornénit. Eszter most is teli szájjal mosolygott rá. (Úgy látszik, csak a védőnővel nincs kibékülve.Ő, ha csak ránéz, kismanó szája sírásra görbül)
Bíztatott, a fogacskája miatt ne aggódjak, nem olyan vészes ez még. Látszólag. Aha.. szóval lesz ez még rosszabb is? Hm, mi lesz itt még....
Mivel Eszter továbbra is lassan (de biztosan) hízik, adjak neki gyümölcsöt. Almát, barackot...Sinlaccal dúsítsam.
OK. Imádok sütni, főzni, kotyvasztani, így természetesen rögtön elkapott a lelkesedés, és beszereztem pár szimpatikusan mosolygó barackot. Éljen a boszorkánykonyha, főzhetek a lánykának!
A recept a következő:
Barackhab
Hozzávalók:
- 20 g Sinlac por,
- 100g őszibarack vagy nektarin
- 50 ml víz
Elkészítés: A friss vagy mélyhűtött barackot lereszeljük. A Sinlac port csomómentesre keverjük a felforralt, visszahűtött vízzel, Az alappépet és a barackvelőt alaposan elkeverjük, kissé felhabosítjuk.
(Energia 122kcal Fehérje 3,8g Zsiradék 2,1g Szénhidrát 22,4g)
Íme:
Színre, illatra és állagra bíztatónak tűnt, és ami a tápszer okozta gasztronómiai élményből kiindulva hihetetlen : kimondottan ízletes volt.
Na de egy dolog az én lelkesedésem, Eszter véleménye pedig egy másik. Hogy előkészítsem a terepet, elmondtam, milyen finomat is fog most kapni, ami ráadásul tápláló is, és, mint a nagyok, ő ezt kanállal eheti. Gyanúsan bazsajgott csak rám, mi lesz ennek a vége...
Előke fel.
Csepp a hordozóba belecsüccs. Visít, éhes. (Anya elpepecselt a kotyvasztással, így már jócskán belecsúsztunk a kajidőbe, ergo a felháborodás jogos)
Első kanál: fokozódó visítás, nem értette mit akarok tőle, mikor ő ÉHES. De azért lecsúszott..
Második falat: nyammogás, kiköpi.(kapjam be én, mi?)
Harmadik: nyammogás, kikerekedő szemek. És... lenyelte.
Mint kacsa a nokedlit. Na jó, a kanállal evést még gyakorolni kell,
az étel egy része nem a pocakjában, hanem a ruháján landolt (éljen Rozi, a mosógép!),
És a végeredmény:
